Ez egy empirikus ismereteken alapuló, rövid tanulmány, miszerint:

Az a jó a január elsejében, hogy az éjszakai történéseknek köszönhető felfoghatatlan boldogság vagy a másnaposság okozta szörnyű rosszullét olyannyira terelik el a figyelmet gyakorlatilag bármiről, hogy nem meglepő módon a korábban gondosan megfogalmazott fogadalmak is egy szerencsétlen, elhanyagolt csoportba kerülnek. Szóval a január elseje az önmagunknak tett ígéreteknek nem kedvez túlzottan, ha a fentiekből indulunk ki és rövid távon vizsgálódunk. Mélyebbre hatolva, a gyökerekig ásva azonban láthatjuk, hogy az újévi fogadalmak esetében a január elseje több mint múzsa. Nélküle meg sem születnének. Nem hiába az elnevezés.

(Itt jegyzem meg, hogy tegnap, azaz szilveszter éccaka végig külső szemlélőként voltam jelen 3 szórakozóhelyen is, mert az egész újévesdi nagyon fura nekem, olyan nagyon kényszeres ez a szilveszteri móka, de főleg a kellékei, szóval…)

Én magam elhanyagoltam ezt a kérdéskört, és a 2014. évre kigondolt terveimet elfelejtettem az újévhez kötni. Nem is baj, mert így magamat is meglepem, ha egy-egy tervemmel már ma kezdek valamit. Ilyen terv a blogírás is. Már régóta szimpatizálok a dologgal, de valamiért egy kicsit tartózkodtam tőle. Ma pedig ez a téma jutott az eszembe, és gondoltam, leírom, csak ilyen “vicceskedőn” komoly stílusban. Térjünk is vissza hozzá még egy gondolat erejéig.

Az újévi fogadalmak születésének feltételezett folyamata

1. Valamikor az előző év elején: éppen elfelejtjük már az idei évre vonatkozó fogadalmainkat, hiszen január vége van, lassan a februárnak is vége, és már látjuk, hogy eddig nem sikerült tartanunk magunkat a tervekhez. Alakul, alakul, de van még hova fejlődni, és már sokkal lazábban állunk a kérdéshez, mint december végén.
2. Március környéke: tavaszodik, előtérbe kerülnek azok a fogadalmak, amelyek a szépséggel, sportokkal kapcsolatosak (pl. többet futok, többet jógázom, hogy jobban nézzek ki ruha nélkül), de már csak tervként emlegetjük őket. Olyan tervekként, amelyek nagyon emlékeztetnek bennünket a tavalyi, az azelőtti, és lehet, hogy az azelőtti terveinkre is.
3. Nyár: tervek meg fogadalmak?! Fa@&#, maximum, hogy többet fogunk szórakozni, esténként a barátainkkal találkozunk, és később fekszünk le, meg utazunk, sőt, többet sétálunk a kutyával, gyakorlatilag minden este máshol vagyunk, mert nyáron mindenütt jó, csak otthon, a szobába zárva nem.  Meg az irodába. Ezért munkaidőben pedig ezekre gondolunk, úgy annyira nem fáj kinézni az ablakon.
4. Őszi hónapok: a hőmérséklet-csökkenés az újévi fogadalmainkra emlékeztet bennünket, de ez ekkor még nem tudatosul, csak érezzük, hogy van (több) valami, ami megint nem sikerült, pedig kellett volna neki, hiszen terveztük. Mindenesetre hasznos lenne számolni vele a következő évben is. Sok ötletünk van arra, hogy milyen terveket kellene mindenképpen véghezvinnünk, ezeket már egy ideje tologatjuk magunk előtt, de meglesz az. Lehet, hogy csak jövőre, de az már úgyis mindjárt itt van.
5. Az év utolsó heteiben pedig belátjuk, hogy egész jól teltek az előző hónapok úgy is, hogy a korábbi fogadalmaink közül nem mindegyiket (vagy egyiket sem) sikerült teljesen betartanunk, és különben is, bármelyik szilveszterkor kitűzhetjük célként ugyanazokat, szóval nem para. Meg is vannak az újak.

Boldog, motivációval teli új évet mindenkinek. Ez lesz a mi évünk.