Ma jó sok szar a nyakamba zúdult. És ahogyan a konyhaajtóban álltam (vagy mellette, tökmindegy), eszembe jutott, hogy most rohannék Hozzád, hogy megfeledkezhessek arról a sok szarról. Nem hiszem, hogy ez rossz. Amikor Veled vagyok, nem jut eszembe ezek közül egy sem. Na jó, legfeljebb egy. Amikor viszont nem vagyok Veled – mint most, hetek óta […] Tovább

Anélkül, hogy vallási témákat boncolgatnék. Kizárólag a magamba és a zenekarba vetett hitről írnék most pár szót. És a türelemről. Meg a kitartásról. Sokszor elbizonytalanodom, de egyre kevesebb alkalommal fordul elő. Olyankor azt gondolom, hogy nem vagyok elég jó ehhez az egészhez, hogy egyszerűen nem vagyok elég. De hát mit csináljak, ha a visszajelzések nem […] Tovább

Hálás vagyok az elmúlt egy évért, a családomnak, a barátaimnak, azoknak az ismeretlen embereknek, akiktől zsákszám kaptam (kapom) a szeretetet és támogatást. Annak ellenére is, hogy sokak szemében hálátlannak tűnhetek… Életem egyik legnehezebb, mégis legszebb, leginkább kiegyensúlyozott, legizgalmasabb és legtermékenyebb éve volt. Jó pár, számomra fontos dolog véget ért és ezzel együtt számomra meghatározó emberi kapcsolatok […] Tovább

Emlékszem, nagyon jó idő volt akkortájt. Azért kezdem ezzel a történetet, mert tőletek, emberektől megszoktam, hogy bizonyos helyzetekben – állítólag, amikor nem jut más az eszetekbe – elkezdtek az időjárásról beszélni. Nos, nálam a helyzet a következő: zavarban vagyok, mert elkezdek naplót vezetni… Nagyon jó idő volt, tavasz. Egy ideig azt gondoltam, minden a legnagyobb […] Tovább

Hátad közepén érzed a nyomást. A fejed szétrobban, karjaid remegnek. Írhatsz megint egy vallomást arról, hogy hiába szeretnek, hiába tartanak szépnek, kedvesnek, hiába a tehetség, ez kevés lesz levesnek, nemhogy utazni, ruhára vagy lakbérre… Pedig beéred a busszal, máséval vagy késve. Miért ne? Így is lehetsz boldog, élhetsz hétről hétre, csak az a baj, hogy […] Tovább

Nem az életünket összekötő papírok, a fergeteges lakodalom, a csodaszép fehér ruha miatt, netán külső nyomásra vagy mert olyan hátborzongatóan konzervatív vagyok, hanem mert szeretnék valakinek a társa lenni, jóban-rosszban. “Igazából élettársi viszonyt is folytathattok, minek a házasság?!” – kérdik értetlenkedve az esküvő téma kapcsán manapság. Teljesen jogos, és még annál is elgondolkodtatóbb. Tényleg nem vagyunk már […] Tovább

Persze nem megy ez nélküled. Te kellesz hozzá leginkább. Az élet csak segít abban, hogy amikor benned már eldőlt, és teljesen biztos, hogy mit, hol, kivel, miért szeretnél csinálni, akkor csupa olyan dolgot gördít eléd, ami közelebb visz a céljaidhoz – legyen az segítség vagy tanító szándékú akadály. Mert igenis, az akadályok és problémák mindig csak arra próbálják […] Tovább

Azt mondják, az ember – szerencsés esetben – tanul a hibáiból. Az sem baj, ha többször el kell követnünk ugyanazt a hibát ahhoz, hogy egy életre megjegyezzük. (De azért kettőnél ne nagyon legyen több.) Nem maradunk hibák nélkül, úgyhogy nem kell aggódnunk, ha véletlenül többet nem lépünk ugyanabba a csapdába, amit amúgy mi állítunk magunk elé. Néha […] Tovább

Vajon meddig lehet ezt ép ésszel csinálni? Felkelsz reggel, bemész az irodába – legtöbbször késve -, és még azon sem lepődnél meg, ha eltévednél, hiszen alig látsz a fáradtságtól (meg szíved szerint amúgy sem arra kanyarodnál…). Persze a te hibád, mert nem lenne kötelező esténként egy próbateremben gyakorolnod az önkifejezést. Megtehetnéd, hogy mindennap lefekszel időben, hogy […] Tovább

Néha megmagyarázhatatlanul ragaszkodunk emberekhez. Persze, ha kicsit elgondolkodunk rajta, találunk okokat. Lehet, hogy az a valaki egy olyan személyiségünket hozza elő, ami tetszik nekünk. Kicsit olyan ez, mint a sznobizmussal összeköthető márkahűség. Mindig is szerettünk volna valamilyenek lenni, de nem vagyunk olyanok, viszont különböző, erre alkalmas tárgyakkal úgy tűnhet, a kívánt referenciacsoporthoz tartozunk. Átültetve a […] Tovább