Szempont

Tél

Mértéktelen mocsok. Mindemellett mámor és merengés. Gondolni sem mertem, hogy ezt hozod majd magaddal… Mert szeretem. De tudod mit? Nem is ez marasztal, hanem az a mennyei méreg. A megunhatatlan remény, ami elsőként halna meg, ha te nem Te lennél, én pedig nem én. Most, hogy megértettem, mit keresel mellettem, sárfeketéből minden latyakfehérré vált. Csak […] Tovább

A szar

Hátad közepén érzed a nyomást. A fejed szétrobban, karjaid remegnek. Írhatsz megint egy vallomást arról, hogy hiába szeretnek, hiába tartanak szépnek, kedvesnek, hiába a tehetség, ez kevés lesz levesnek, nemhogy utazni, ruhára vagy lakbérre… Pedig beéred a busszal, máséval vagy késve. Miért ne? Így is lehetsz boldog, élhetsz hétről hétre, csak az a baj, hogy […] Tovább

Én vagyok a tűz

Lehunyom a szemem, hogy jobban lássam, merre kell mennem. Csak meg ne halljam a szót, ami eltérít. Elfutok előle, feldöntök mindent. Csak a csend marad utánam, minden porrá törve.   Ref: Elégett minden kép, hamuvá lett minden emlék. Elégett, nincs többé, majd új napra ébred, újjáéled.   A tűzzel játszom, megég a lelkem. Azt kívánom, […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!