Vajon meddig lehet ezt ép ésszel csinálni? Felkelsz reggel, bemész az irodába – legtöbbször késve -, és még azon sem lepődnél meg, ha eltévednél, hiszen alig látsz a fáradtságtól (meg szíved szerint amúgy sem arra kanyarodnál…). Persze a te hibád, mert nem lenne kötelező esténként egy próbateremben gyakorolnod az önkifejezést. Megtehetnéd, hogy mindennap lefekszel időben, hogy […] Tovább

Néha megmagyarázhatatlanul ragaszkodunk emberekhez. Persze, ha kicsit elgondolkodunk rajta, találunk okokat. Lehet, hogy az a valaki egy olyan személyiségünket hozza elő, ami tetszik nekünk. Kicsit olyan ez, mint a sznobizmussal összeköthető márkahűség. Mindig is szerettünk volna valamilyenek lenni, de nem vagyunk olyanok, viszont különböző, erre alkalmas tárgyakkal úgy tűnhet, a kívánt referenciacsoporthoz tartozunk. Átültetve a […] Tovább

Ha valaki az alábbiak közül háromnál többet problémának, hiányosságnak vagy hibának tart, az jól gondolja meg, hogy felhív-e legközelebb is egy olyan hölgyet, mint én (a Fészbuk üzenet is számít), kivéve, ha nő, vagy férfi, aki barátkozni akar (amit pedig jobb az elején tisztázni): 1. 30 körüli életkor 2. Talpraesettség, határozottság 3. Az átlagostól eltérő […] Tovább

Na, kemény meló ez a blogolás, ha nincs fél órád, amit magadra fordíthatsz… Most viszont nem panaszkodni akarok, hanem elmesélni, mit érzek Lilike és Ronika iránt, és hogyan is indult a közös életünk, és miért is ajánlom mindenkinek, hogy gondolkodjon el, amikor azt mondja, mennyivel könnyebb lenne az élete(m) kutyák nélkül… Amikor 20 éves lettem, […] Tovább

Nyilvánvalóan tévedésből, de elmesélem, hogyan is történt, mert sokan meglepődnek. Én is. Előtte, kérlek, szóljatok rám, akárhányszor úgy érzitek, kevésbé vagyok életvidám és magabiztos, mint a képen látható, 4 éves önmagam. Amikor kicsi voltam, a nagymamám testvére, aki mellesleg énekesnő volt, úgy szólított: Primadonna (nem könnyű szó, én inkább “pinadonnaként” emlegettem magam). Sejtette, hogy kedvelni […] Tovább