Ma jó sok szar a nyakamba zúdult. És ahogyan a konyhaajtóban álltam (vagy mellette, tökmindegy), eszembe jutott, hogy most rohannék Hozzád, hogy megfeledkezhessek arról a sok szarról. Nem hiszem, hogy ez rossz. Amikor Veled vagyok, nem jut eszembe ezek közül egy sem. Na jó, legfeljebb egy. Amikor viszont nem vagyok Veled – mint most, hetek óta […] Tovább

Néha megmagyarázhatatlanul ragaszkodunk emberekhez. Persze, ha kicsit elgondolkodunk rajta, találunk okokat. Lehet, hogy az a valaki egy olyan személyiségünket hozza elő, ami tetszik nekünk. Kicsit olyan ez, mint a sznobizmussal összeköthető márkahűség. Mindig is szerettünk volna valamilyenek lenni, de nem vagyunk olyanok, viszont különböző, erre alkalmas tárgyakkal úgy tűnhet, a kívánt referenciacsoporthoz tartozunk. Átültetve a […] Tovább

Na, kemény meló ez a blogolás, ha nincs fél órád, amit magadra fordíthatsz… Most viszont nem panaszkodni akarok, hanem elmesélni, mit érzek Lilike és Ronika iránt, és hogyan is indult a közös életünk, és miért is ajánlom mindenkinek, hogy gondolkodjon el, amikor azt mondja, mennyivel könnyebb lenne az élete(m) kutyák nélkül… Amikor 20 éves lettem, […] Tovább