{"version":"1.0","provider_name":"Szempont","provider_url":"https:\/\/szempont.cafeblog.hu","author_name":"Edi Nagy","author_url":"https:\/\/szempont.cafeblog.hu\/author\/nagyedina-megmail-com\/","title":"Az \u00faj gazdi","html":"Eml\u00e9kszem, nagyon j\u00f3 id\u0151 volt akkort\u00e1jt. Az\u00e9rt kezdem ezzel a t\u00f6rt\u00e9netet, mert t\u0151letek, emberekt\u0151l megszoktam, hogy bizonyos helyzetekben - \u00e1ll\u00edt\u00f3lag, amikor nem jut m\u00e1s az eszetekbe - elkezdtek az id\u0151j\u00e1r\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9lni. Nos, n\u00e1lam a helyzet a k\u00f6vetkez\u0151: zavarban vagyok, mert elkezdek napl\u00f3t vezetni...\r\n\r\nNagyon j\u00f3 id\u0151 volt, tavasz. Egy ideig azt gondoltam, minden a legnagyobb rendben van. Megszoktam m\u00e1r, hogy n\u00e9ha, amikor takar\u00edtanak, vagy csak begurul al\u00e1m valami, akkor bizony el kell engem mozd\u00edtani a helyemr\u0151l. De ez most m\u00e1s volt. Tologattak, h\u00fazogattak, \u00e9s hatalmas csomagok landoltak rajtam. Ruh\u00e1k, k\u00f6nyvek, konyhai cuccok, amik azt\u00e1n dobozokba ker\u00fcltek \u00e9s a dobozokat elvitt\u00e9k. Valahov\u00e1. Fogalmam sem volt arr\u00f3l, hogy mire k\u00e9sz\u00fclnek. P\u00e1r nap alatt elt\u0171nt a lak\u00e1sban t\u00e1rolt dolgok nagy r\u00e9sze, b\u00fatorok is, meg minden. Mi a fasz? Mi folyik itt? Hov\u00e1 vitt\u00e9tek \u0151ket? P\u00e9ld\u00e1ul a Fotelt? \u00c9s a L\u00e1btart\u00f3t? Szinte egy\u00fctt n\u0151tt\u00fcnk fel... Nem \u00e9rtettem semmit, \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n egyed\u00fcl maradtam. Ott \u00e1lltam a lak\u00e1s k\u00f6zep\u00e9n, porosan,\u00a0a k\u00f6nnyeimmel harcolva.\r\n\r\n- Na, gyere csak, megvan v\u00e9gre... - sz\u00f3ltak hozz\u00e1m az \u00e9vek alatt megszokott \u00e9s im\u00e1dott\u00a0hangok. Csak most\u00a0m\u00e1shogyan\u00a0csilingeltek. Boldognak t\u0171ntek, de ridegnek. \u00a0Megvan v\u00e9gre, de micsoda?! Megfogtak k\u00e9t oldalr\u00f3l, felemeltek \u00e9s elindultak velem a gangra. Remegni kezdtem. Tudj\u00e1tok, a harmadikon laktunk, \u00e9s el\u00e9g ijeszt\u0151 volt ott, kint. Lassan haladtunk, mert - b\u00e1r csak k\u00e9tszem\u00e9lyes vagyok - hatalmas \u00e9s izzad\u00f3, a f\u00e9lelemt\u0151l diderg\u0151 testem n\u00e9ha neki-neki\u00fct\u0151d\u00f6tt a falnak vagy az ajt\u00f3nak. H\u00e1t, ez t\u00f6kj\u00f3, gondoltam, milyen j\u00f3, hogy k\u00e9k vagyok, \u00edgy majd nem lehet l\u00e1tni az \u00fct\u00e9sek nyomait... K\u00e9t kanyart kellett bevenni\u00fck velem, addig m\u00e9g nem dobtak le, \u00fagyhogy kezdtem megnyugodni: ha el is visznek, tal\u00e1n nem meg\u00f6lni akarnak. \u00c9s akkor meghallottam valami hihetetlen\u00fcl kedveset. Egy egy\u00e9rtelm\u0171en boldognak t\u0171n\u0151 n\u0151i hangot, amit m\u00e1r ismertem is. N\u00e9ha \u00e9nekelni hallottam, n\u00e9ha a gangon nevetg\u00e9lt a lak\u00e1s ablak\u00e1t\u00f3l nem messze, n\u00e9ha meg a kuty\u00e1it pr\u00f3b\u00e1lta rendre inteni, de sosem l\u00e1ttam m\u00e9g. \u00c9s akkor egyszer csak megl\u00e1ttam. Aztakurva, mit akarnak t\u0151le? \u0150t is meg\u00f6lik? De akkor minek \u00f6r\u00fcl ennyire? Nem \u00e9rtem. Valaki \u00e1rulja m\u00e1r el, mi t\u00f6rt\u00e9nik!\r\n\r\nEl\u00e1jultam. Mire magamhoz t\u00e9rtem, egy teljesen idegen helyen voltam, m\u00e1s b\u00fatorokkal egy szob\u00e1ban. Nem az \u00e9n koroszt\u00e1lyom volt, nagyon fur\u00e1n \u00e9reztem magam, ha \u0151szinte akarok lenni. Ahogy egyre ink\u00e1bb magamhoz t\u00e9rtem, \u00e9szrevettem, hogy tiszta vagyok. Megmosdattak. Azt\u00e1n megint megl\u00e1ttam azt a l\u00e1nyt. \u00c9pp engem b\u00e1mult, a szeme csillogott, pont, mint a D\u00edszp\u00e1rn\u00e1\u00e9, amikor az el\u0151z\u0151 csal\u00e1dom elutazott egy h\u00e9tre \u00e9s kettesben maradtunk, szerelmesen... \u00c9s akkor meg is \u00e9rtettem: \u00faj gazd\u00e1m lett! Rem\u00e9lem, nem fog kihaszn\u00e1lni, vagy mit ad Isten, meger\u0151szakolni, mert h\u00e1t annyira tetszettem neki a csillog\u00e1s alapj\u00e1n... Sz\u00f3val \u00faj gazdi, de m\u00e9g milyen! Ki ne v\u00e1gyna legal\u00e1bb annyi szeretetre, t\u00f6r\u0151d\u00e9sre, mint amennyi egy kuty\u00e1nak jut?! Alig \u00e9rkeztem meg, de m\u00e1r szemmel l\u00e1that\u00f3an \u00e9n voltam a kis kedvenc. \u00c9s m\u00e9g egy kuty\u00e1m is lett! Mondjuk, azt hittem, kett\u0151 lesz, de a m\u00e1sik m\u00e1r nem volt ott. Majd r\u00e1k\u00e9rdezek, gondoltam.\r\n\r\nK\u00f6zben este lett. A l\u00e1ny le\u00fclt r\u00e1m, a kutya felugrott mell\u00e9, \u00e9s \u00e9reztem a megnyugv\u00e1st, a szeretetet, a b\u00e9k\u00e9t, a csendet, \u00e9lveztem, hogy ott vannak, hogy itt \u00fclnek rajtam, \u00e9s lassan el is aludtak. Pedig csak egy k\u00e9tszem\u00e9lyes \u00fcl\u0151kanap\u00e9 vagyok.","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/szempont.cafeblog.hu\/files\/2015\/07\/20150515_115241-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}