Mértéktelen mocsok. Mindemellett mámor és merengés.
Gondolni sem mertem, hogy ezt hozod majd magaddal…
Mert szeretem. De tudod mit?
Nem is ez marasztal, hanem az a mennyei méreg.
A megunhatatlan remény, ami elsőként halna meg,
ha te nem Te lennél, én pedig nem én.
Most, hogy megértettem, mit keresel mellettem,
sárfeketéből minden latyakfehérré vált. Csak mert olvad.
Én meg kesztyűt húztam, hogy a meleg kezemet rejthessem el.
Előled.
Hideg van. Rideg vagyok.
Majd, ha a tavasz észhez tér, én is észhez térek. Egyszer.
Kommentek