Hátad közepén érzed a nyomást.

A fejed szétrobban, karjaid remegnek.

Írhatsz megint egy vallomást

arról, hogy hiába szeretnek,

hiába tartanak szépnek, kedvesnek,

hiába a tehetség, ez kevés lesz levesnek,

nemhogy utazni, ruhára vagy lakbérre…

Pedig beéred a busszal, máséval vagy késve.

Miért ne? Így is lehetsz boldog,

élhetsz hétről hétre,

csak az a baj,

hogy nem minden annál jobb,

minél több van belőle,

és ilyen például

a szar.

 

 

Budapest, 2015. február 9.