Szempont

Semmi nem elég

Telhetetlen állatok vagyunk, az van. Bocsánat azoktól, akik elégedettek azzal, amihez eddig hozzájutottak, legyen az anyagi vagy eszmei értékű dolog. Többségünk mindig valami többre, szebbre, jobbra vágyik, és elfelejti értékelni a már meglévő tudását, a megszerzett vagyont, a barátait, a családját, a szeretetet, amit kap. És akkor még az irigységről nem is esett szó.

Van autód (már akinek), de nem elég jó, túl kicsi, nem menő, csúnya, vagy csak nem működik. De van, ba*&#a meg. Megdolgoztál érte (vagy a szüleid), szóval legyél rá büszke, majd lesz jobb is, ha nem felel meg. Vannak olyan családok, akik kénytelenek 3 gyerekkel is mindig vonaton utazni, mert minden pénzüket a rezsire és kajára költik, az autó luxus, ruhára nem kell kiadniuk, mert azt a rokonoktól kapják, ha kinőtte ott a gyerek, a szülőknek meg úgysem kell, mert a gyerekekért mindent feláldoznak.

Van, hol lakj (már akinek), de nincs erkély, nem tetszik a konyhában a padló, nem a tiéd a lakás, csak bérled, nem is abban a városban van, ahol álmaidban éldegélsz, vagy csak nem olyan szép, mint az újgazdag barátodé. Ez a tető a fejed fölött. Hány ember él az utcán, vagy olyan körülmények között, hogy inkább senkit nem lát vendégül, de neked van menedéked, nyugi, és örülj neki.

Van egy szerető családod (őszintén elnézést kérek azoktól, akiknek nincs), de nincs pénzetek, vagy csak nem vagy jóban mindenkivel, vagy kilógsz a sorból valamiért, vagy csak nem elég képzettek a szüleid, vagy mittudomén. Van szerető családod, ez a lényeg. Senkitől nem kapsz annyi odaadást, mint a családodtól, akkor is, ha az csupán egy nagymamából, vagy két anyukából, vagy egy testvérből áll, de lehet nevelőszülő is, vagy kutya, vagy a barátaid. Igen, vannak barátaid is, akikkel jól érzed magad, és akikre számíthatsz. Elfogadnak téged így (pedig kereshetnének egy jobbat is).

Van munkád, de kevés a pénz (amiből aztán tényleg sosem elég), vagy sok a túlóra, vagy nem jó a csapat, de amúgy jól érzed ott magad, csak nem tökéletes. Mondjuk, egy tízes skálán nyolcasra értékelnéd. De Te nem éred be egy nyolcassal. Keresel inkább, hátha találsz egy tízpontosat. Nyilván belefutsz még jó pár ötösbe, meg hetesbe, aztán majd rájössz, hogy mindig van jobb, de mindig van rosszabb is.

A pénz meg… na, ja. Keresed, többet akarsz, ezt akarsz venni, azt akarsz venni, ide meg oda akarsz utazgatni, ilyen suli, olyan tanfolyam, lakás, autó, ha eddig nem volt, vagy jobbat annál, ami van, ugye, meg még ki tudja, miket nem, amik beruházást igényelnek, de nincs elég pénzed. Nyomasztó. Tudom. Ne aggódj, lesz több, de lehet, hogy ennél is kevesebb lesz. Ülj le egy kicsit ilyenkor, és kezdd el összeszedni gondolatban, amit csak úgy kaptál az élettől és amiért megdolgoztál, és látni fogod, hogy minden a legnagyobb rendben.

Nekem is éppen ez a programom.

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Edi Nagy says:

    Nem is az a baj, ha többet akarunk. Motivál, erőt ad, irányt mutat, ha így van. Viszont elfelejtünk hálásak lenni azért, ami már a birtokunkban van, és folyton elégedetlenkedünk. Ezen lenne jó változtatni. Mennyivel boldogabbak lennénk.
    Amit Te írtál, eGo, az egy külön tanulmány megint csak. Köszönöm.

  2. ..::eGo::.. says:

    Materialista világban élünk … folyton a verseny szót halljuk a növekedéssel karöltve, értve ezt a javakra és az igényre. Mindent felzabálunk magunk körül, végül ebbe döglünk bele … csak a nincstelent tudod tisztelni a kivételek sorában, mindenki más kapzsi – ilyen vagy olyan módon.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!