Adhatnám ennek a bejegyzésnek azt a címet is, hogy Edi moved to England – 3. fejezet 1. rész. Vagy, hogy Koncertek helyett pelenkacsere és alvástréning – utóbbit én alvásmenedzsmentnek hívom. Na, de ne kanyarodjunk el ennyire, ez a poszt ugyanis nem kismamáknak szólna és mesélné el eddigi tapasztalataimat, plusz adna tippeket kisgyermekes anyukaként. Ilyenből túl […] Tovább

Aki ismer, az tudja nagyon jól, mennyire nehéz volt meghozni a döntést és Angliába jönni pár hónapra. Aki még ennél is jobban ismer, az a döntés hátterét is ismeri, akárcsak az aprócskának nem mondható módosításokat a tervben. Így történhetett meg az, hogy most az Anglia közepén lévő kis szálloda és madarak-fák övezte senki földje helyett […] Tovább

Eltűntem, titkolóztam, terveztem, hogy aztán majd egy jó hosszú blogbejegyzésben mesélhessem el az összes történést. Igyekszem úgy leírni, hogy tanulságos, motiváló és izgalmas legyen – pontosan olyan, amilyennek éreztem az elmúlt pár hetet. Azt sem tudom, hol kezdjem, de most már muszáj, mert többen türelmetlenül várjátok. Ahogyan egyik kedves zenészbarátom írta, nagyon „Edis” lépést tettem, […] Tovább

Új fejezetet nyitok az angliai kalandjaimnak. Most kezdődik igazán a motivációs rész. A “kaland” kifejezést viszont leginkább idézőjelben használnám, hacsak nem emeljük új szintre az önfejlesztést és elvonulást, a magunkkal való ismerkedést és az ahhoz vezető utat, amikor megértjük, elfogadjuk és megszeretjük saját magunkat.  Sokan meglepődnek, de számomra az egyik legnagyobb ajándék, ha csend van […] Tovább

Mintha évek teltek volna el, annyira kikészültem már most. Kellett volna írnom az első két hétről külön, hogy legyen egy kis átmenet a vidámabb napok és a totál szívás között, de nem volt időm és agyam sem. Elmesélem, mik történtek eddig.  Tovább

Sokan várjátok, hogy meséljek a napjaimról Angliában, viszont sajnos kevés időm és erőm jut Facebook-chatelésre. Aztán eszembe jutott, hogy van egy – elhanyagolt – blogom. Ez itt. Úgy döntöttem hát, hogy írok egy-egy hosszabb beszámolót az itt töltött első két hetemről, amiben elmesélem, miért is jut ilyen kevés időm a beszámolókra.    Tovább

Mértéktelen mocsok. Mindemellett mámor és merengés. Gondolni sem mertem, hogy ezt hozod majd magaddal… Mert szeretem. De tudod mit? Nem is ez marasztal, hanem az a mennyei méreg. A megunhatatlan remény, ami elsőként halna meg, ha te nem Te lennél, én pedig nem én. Most, hogy megértettem, mit keresel mellettem, sárfeketéből minden latyakfehérré vált. Csak […] Tovább

Határok… Vannak, akik szeretnek ezeken belül maradni, mert a kiszámíthatóság megnyugtató, a már ismert területek biztonságot nyújtanak, mert ami egyszer már bevált, az beválhat másodjára, másoknak is. Vannak viszont olyanok is, akik feszegetik ezeket a határokat. Mert nem szeretik a létezésüket, mert nem szeretik a korlátokat, mert nem félve, hanem izgatottsággal és kíváncsisággal tekintenek az ismeretlenre. […] Tovább

  Csodás dolog. És nem könnyű.   Rengeteg dolog eszembe jutott a nőiségről, nőiességről, feminizmusról, antifeminizmusról, egyenlőségről, összetartásról, családalapításról, karrierről, furkálódásról, irigységről, ruhákról, sportról, szépségről, kitartásról, erőről… meg mindenről, ami csak egy kicsit is kapcsolódik a nőkhöz. Nőnap van ugyanis.   Határozottságot és önállóságot várnak el tőlünk és várunk el magunktól mi is, közben pedig […] Tovább

Annyi dolgot kell lezárnom, és annyi újat elkezdenem, hogy néha nyomásként nehezedik minden a vállamra, néha pedig úgy érzem, szerelmes vagyok ebbe az új életbe.    Eddig sem volt egyszerű ezzel a szélsőséges, kettős személyiséggel együttélni, és ember legyen a talpán, aki ebben társ mer és szeretne lenni. Na, de most… Bármelyik percben elsírnám magam […] Tovább